A CRANIOSACRALIS TERÁPIÁRÓL
Mi a Craniosacralis terápia?
Magyarországon még csak néhány éve ismerik, szerte a világban viszont több mint 40 éve van jelen ez a széleskörűen alkalmazható, hatásmechanizmusában különleges, hatékony, és páratlanul gyengéd alternatív gyógymód.
A módszer a craniosacralis (ejtsd: kranioszakrális) rendszer két végpontjáról, a koponyáról (cranium), és a keresztcsontról (sacrum) kapta a nevét. A koponyát és a csontos gerincet belülről burkoló, három rétegű membránrendszer, valamint az abban keringő agy-gerincvelő folyadék együttesen alkotják a craniosacralis rendszert.
Ez a szív-és érrendszer, valamint a légzőrendszer mellett testünk harmadik legfontosabb, önálló ritmussal rendelkező élettani rendszere.
A craniosacralis rendszer magában foglalja a központi idegrendszert, mely kapcsolatban áll testünk összes szervével, illetve szervrendszerével. Így a craniosacralis rendszer működésének harmonizálása az idegrendszeri funkciók helyreállításán keresztül pozitív hatást gyakorol a szívműködésre, a vér-, és nyirokkeringésre, a légzésre, a mozgásszervrendszerre, az immunrendszerre, a hormonális működésekre, illetve a mentális és érzelmi állapotra.
A bennünket érő traumák a test szöveteiben kóros feszültségeket hoznak létre. Ezeket a feszültségeket a testünket belülről behálózó, minden szövetet, szervet és szervrendszert összekapcsoló érzékeny kötőszövetes hálózat közvetíti. Így lehetséges az, hogy a tünet nem feltétlenül a sérülés helyén jelentkezik. Példa erre a születés során elmozduló magzati koponyacsont, mely a szöveti összeköttetéseken keresztül egyéb képleteket is „magával húzhat”, a keletkező aszimmetria pedig pl. szopási nehézségekhez vezethet.
A koponyacsontok szabad mikromozgásainak helyreállítása, illetve a kötőszövetekben létrejött kóros feszülések oldása az ún. mikromanipulációs technikák által valósul meg.
A Craniosacralis terápia egyik különlegessége pedig, hogy ezek a technikák lassú, gyengéd, finom, érintéshez hasonlóak, így újszülöttek és csecsemők esetében is biztonságos és kíméletes ennek a gyógymódnak az alkalmazása.
A terápia célja tehát a koponyacsontok mobilitásának helyreállítása, a koponyán belüli liquoráramlás és a keringés normalizálása, a membránrendszer feszüléseinek oldásán keresztül az idegi funkciók javítása, a kötőszövetek lazítása, az ízületek mobilizálása, az izmok relaxációja, a paraszimpatikus idegrendszeri működés fokozásával pedig a test nyugalmi állapotának elérése, mely a lelki és szellemi működésekre is pozitív hatással van.
Az átélt traumához társuló emlékeket, illetve az ezekhez kapcsolódó negatív érzelmi energiát a test sejtjei és szövetei képesek eltárolni (ez a szövetmemória), mely hosszú távon fájdalomhoz, illetve funkciózavarhoz vezethet. Ezeknek az oldása, oldódása szintén a terápiás folyamat részét képezheti.
A terapeuta a fent leírt technikák alkalmazása mellett támogató jelenlétével és terápiás figyelmével támogatja a test öngyógyító folyamatait, segíti és kíséri az egyéni terápiás folyamat kibomlását. Ezáltal a gyógyulás a fizikai, mentális és érzelmi síkokon is megvalósulhat.
Miben segít a Craniosacralis terápia?
- A Craniosacralis terápia általános alkalmazási területei a következők:
- krónikus fájdalom
- nyak-,és hátfájdalom
- fejfájás, migrén
- szédülés
- krónikus melléküreggyulladások, középfülproblémák
- reflux
- emésztési zavarok, krónikus bélbetegségek
- fogászati-, és állkapocsízületi problémák
- krónikus nőgyógyászati zavarok: endometriosis, ciklusproblémák, meddőség
- várandósság alatti problémák, szülési trauma
- motoros koordináció zavarai
- csecsemőkori problémák: szopási, nyelési zavar, hasfájás, alvásproblémák
- plagiokefalia, KISS szindróma, tartási aszimmetriák
- kancsalság
- szenzoros integrációs zavar
- autizmus
- viselkedésproblémák
- tanulási nehézség
- legyengült állapot, depresszió, szorongás, az érzelmi élet zavarai
A Craniosacralis terápia rövid története
Az 1900-as évek elején az amerikai William G. Sutherland (1873-1954) felismerte, hogy a koponyacsontokat összekötő varratok nem csontosodnak el, hanem életünk végéig megtartják mobilitásukat. A struktúra-funkció szoros egységében gondolkodva arra is rájött, hogy ez a mobilitás a koponyacsontok ritmikus elmozdulásának az alapja. Az ő nevéhez fűződik a cranialis osteopathia módszerének kidolgozása, mely a koponyacsontok mobilitásának helyreállítását célozta.
Erre a korszakalkotó felismerésre épült Dr. John E. Upledger (1932-2012) amerikai osteopata orvos, biomechanika professzor tudományos kutatássorozata, melyet kutatócsoportjával 1975 és 1983 között végzett a Michigan State University-n. A kutatás középpontjában a „craniosacralis rendszer”, mint önálló élettani rendszer felépítésének, és működésének leírása állt.
Dr. Upledger kezei között formálódott terápiás módszerré a craniosacralis rendszer harmonizálására irányuló, tudományos alapokra épülő technikák gyűjteménye, mely a Craniosacralis terápia nevet kapta.
Széleskörű alkalmazási lehetőségeinek köszönhetően a módszer egyre nagyobb népszerűségnek örvend, jelenleg a világ több mint 60 országában oktatják az Upledger Institute International irányelvei szerint.
PUBLIKÁCIÓIM
Hogyan segít a kranioszakrális terápia?
A HelloBaby! magazin 2017. februári számban megjelent cikkem.
